A Balaton élővilágához, nem túl régóta tartozik hozzá a hattyú. Ezelőtt néhány évtizeddel még nem tartózkodtak teljes évben a tónál, azonban ma már elválaszthatatlan, egyik ikonikus jelképe. Amióta a Balatonon a nádasokat engedik terjedni, amelyek a vadvilág, és halak fontos helye, itt költenek e csodás madarak.
A nyári Balatonhoz hozzátartozik a kecses hattyúk látványa, sokszor még a fürdőzők közé is beúsznak, mit sem törődve az emberekkel. Itt azért hozzáteszem, nem érdemes közel menni hozzájuk, mert csípésük fájdalmas lehet és komoly sérüléssel is járhat.
A parton sétálva magunk is szívesen gyönyörködünk a hattyúkban, sokszor a kihelyezett kacsaetetőkből adunk nekik csemegét, téves illúzióba ringatva magunkat, hogy ezzel jót teszünk nekik. A gyerekekkel néha mi is elgyengülünk és néhány apró madárcsemege szemmel a kacsákat és a hattyúkat is megkínáljuk.
Azonban minden jó szándék ellenére az emberek kevésbé tudják, hogy a vízimadarak etetése nem csak felesleges, de számukra nagy veszélyt is jelentenek. A madarakat ezzel a tevékenységgel nem segítjük, sőt, tömegesen sodorjuk őket veszélybe, rengeteg állat betegszik vagy pusztul el emiatt!
A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus, téli etetőket látogató énekesmadarakétól. Ezért etetésük az énekesmadarakéval szemben nem hasznos, mert:
- a hosszú ideje (hónapok, évek óta) tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen táplálék diéta megbetegíti a madarakat, angyalszárny-betegség alakulhat ki
- szennyezi a környezetet, rontja a víz minőségét, növeli a vizek szervesanyag-terhelését
- a mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést, ezek a madarak fagynak aztán jégbe télen
- növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből eredő sérülésveszélyt
- önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz
Elkényelmesednek, akár el is pusztulhatnak
Gyakorlati megvalósulását és hatását tekintve a vízimadarak etetése sajnos öngerjesztő problémaspirálként jelentkezik. A nyáron etetett madarak ugyanis ősszel nem vonulnak el, így az emberek, látva a sok szegény, éhes, valójában elkényelmesedett madarat, tovább etetik őket majd, az etetőhelyek mesterségesen fenntartott táplálékbázisa közelében évről évre több madár költhet, így nő a nyári kéregetők száma és immáron több madárral kezdődik újra a folyamat.
A vízimadarak kiszolgáltatottak az embereknek ahol tömegesen jutnak kényelmesen táplálékhoz. A vadon élő állatok a hosszú időn át tartó, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen táplálék megbetegíti a madarakat, ez a betegség az úgynevezett angyalszárny-betegség. Legfőképpen a fehér kenyér tele van kalóriával, tápértéke viszont szinte semmi, a madarakat eltelíti, így nem fognak keresni hasznos táplálékot. Ha pedig rendszeresen ezt eszik, függővé és alultáplálttá válnak. Ezt nagyjából úgy kell elképzelni, mintha mi is csak chipset ennénk minden nap.
A függőség mellett ezzel az etetéssel kikapcsoljuk a téli túléléshez szükséges vonulási viselkedést is, növelve a populáció zsúfoltságát ami sérülésekhez, fertőzésekhez vezet.
Bár néha mi is megtesszük, alapjában véve kenyeret, chipset, ételmaradékot semmiképpen ne adjunk és próbáljuk az etetési szokásainkat ha megszüntetni nem is, minimálisra csökkenteni, hiszen ezzel segítjük leginkább a madarakat.
